Mindenki azt hinné, hogy semmi érdekes nem történik egy vidéki iskola 8. osztályában egy nap. Pedig nálunk aztán zajlik az élet. Még ha év vége is van, hajtanak minket a tanárok. Ez az úgynevezett ,,év végi hajrá''. Néha annyira unalmasak ezek a napok, hogy már szinte össze is olvadnak. Minden tanár azzal traktál minket, hogy tanulni kell meg már csak egy hónap van hátra. Ez már olyan rohadt unalmas szokott lenni, hogy az osztály többségét annyira nem is érdekli. De az a gond, hogy ilyenkor már nincsen kegyelem kettes. Pont az ilyen tanulóknak kéne odafigyelni év végén. Akik bukásra állnak. De sosincs annyi eszük, hogy már márciusban elkezdtek volna tanulni, ahogy azt én is tettem. Bár mondjuk már csak egy hónap választ el attól, hogy meglegyen a nyolc éves kitűnőségem. Soha nem is voltam buta, csak mindenki azt hiszi ha szép is egy lány, az már nem is lehet okos. Nem azt utálom, hogy retardáltak közé kell járnom még egy hónapot, csak azt gyűlölöm, hogy engem rohadtul nem kedvel senki. Persze vannak barátaim, csak az mégsem olyan. Sok felől hallom azt, hogy ,,ne foglalkozz velük" ; ,,sz*rd le őket". Nem ők vannak ott abban a szituációban. Nem ők élik meg a pillanatot, hanem én. Másik iskolába nem megyek el egy hónapra. Ezt az egy hónapot már fél lábbal is kibírom. Felvettek a helyi gimibe, ami már egész jól indul. Lesznek ott barátaim, ismerőseim, akik kedvelnek és én is kedvelem őket. Nehéz egy sport osztályban kitűnnöd humánosként. Mindig is a humán tárgyak vonzottak. Az irodalom, a nyelvtan és a töri na meg persze a nyelvek. A tesis osztály más néven egy gyűjtőosztály. Aki még anno nem akarta az ,,a"-ba beíratni a gyerekék, az beíratta a tesis osztályba. Van a mi osztályunkban mindenféle gyerek: Okos, de sportol; Okos, de nem vonzza a sport (ez lennék én); Közepesek és sportolnak; közepesek és nem vonzza őket semmilyen sport; és a végképp menthetetlen retardáltak (nem szó szerint azok). Az én fajta beállítottságú emberből kevés van, sőt, én vagyok az egyetlen magányos harcos ezen a téren.